Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni.

Számomra az igazi barátság ott kezdődik, amikor nemcsak pozitív dolgokban lubickolok, hanem egy adott konfliktushelyzetben annak ellenére elmondom a véleményemet, hogy tudom, ez a másiknak fájhat.

nyálas szar.

Miközben egymásra nézünk, valami bekattan bennem, és hirtelen teljesen világosan látom, hogy mi történik velem. Mint amikor a kirakós összes darabkája a helyére kerül. Ugyanazt érzem az elmémben, a mellkasomban, és annyira tökéletes, hogy el sem tudom képzelni, hogyan létezhettem nélküle egészen eddig a pillanatig.

szeretlek, gondoltam. de nem mondtam ki. nem attól tartottam, hogy az arcomba nevet. ehhez ő túl kedves. sokkal komolyabb dologtól rettegtem. attól, hogy nem mondaná, hogy ő is.

az ember akkor szeret valamit, ha elfogadja benne azt, amit nem szeret.

nekem is az az érzésem, hogy mi nagyon összeillünk. azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. még, ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. soha nem unalmas veled lenni. szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. érted, hogy mire gondolok? hogy mindent szeretek, amit látok belőled és azt is, amit nem. pedig ismerem a hibáidat is. de pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. hogy ugyanazoktól a dolgoktól félünk. hogy mintha még a démonaink is hasonlítanának. hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. hogy néha kimondottan szükségem van a jelenlétedre, hogy hogy mondjam, érezzem a saját súlyomat.

(innen:http://erzesekbirodalma.blogspot.hu)

nem akarok rabja lenni az érzéseimnek. használni akarom őket, élvezni és uralkodni rajtuk.

megfutamodtál minden fontos dolog elől az életedben, mert ez egyszerűbb volt, mint maradni és megélni...

mindig akadt férfi az életében, de valahogy sosem volt jó. ha kedves volt, nem találta izgalmasnak. ha izgalmas volt, nem találta túlságosan kedvesnek. ha pedig sem kedves, sem izgalmas nem volt, nem értette, mit keres mellette.

bármennyi közös időt is szánt nekünk a sors, egy percet sem akartam elveszíteni belőle.

a múlt nem fontos, egyesek szerint. de szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden, minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy és minden szomorúság, amiből tanulni tudsz.

Azt akarom, hogy úgy nézzen rám, hogy igen, ő hozzám tartozik, de tudja azt, hogy mennyire törékeny minden, ami mögöttem lapul. Tudjon róla, tudjon mindenről, és pont ezért ragyogjon a szeme. Éreztesse, hogy több vagyok, mint aminek érzem magam. Jóval több, mert így fog arra ösztönözni, hogy igenis, menni kell előre. Egy ilyet nem tudnak szétszakítani, senkinek sincs hatalma felette. Nincs az a valaki, aki bele tudna rondítani, hiszen áthatolhatatlan millió szál szövi össze az életeteket, itt bizony nincs helye féltékenységnek. Kötődésnél nincs taktika, csak őszinteség.

Hány éjszaka esélyt adsz még a véletlennek, 

Hogy rád leljen a másik feled, aki téged kerget?

az életben az a legnagyobb boldogság, ha meggyőződhetünk róla, hogy önmagunkért szeretnek vagy pontosabban, szeretnek bennünket, annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk.

- veszélyes vagy.
- miért?
- mert a lehetetlent is elhiteted velem.

nem akarom, hogy rájöjj, hogy nélkülem is boldogulsz. 

Bebizonyosodott, hogy semmi sem történik ok nélkül, hogy valójában vannak dolgok, amiket már jó előre eltervezett valami, téged meg csak elvezet az útig, ha pedig hallgatsz rá, és mész, akkor bizony jön egy újabb lecke. Egy újabb jutalom, egy olyan boldogság, amilyet még sohasem tapasztaltál meg.

A 

sors 

mindig 

azt 

sodorja 

az 

utunkba, 

amit 

leginkább hátrahagynánk

...

Tudod, mostanában az a baj, hogy az emberek nem ismerik egymást. Együtt élnek, együtt dolgoznak, de fogalmuk sincs, hogy a másik mit érez, mit gondol.

Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. 

S főleg, nem hagy el.

Túl sok mindent kihagyunk azon tűnődve, hogy mások mit gondolnának.

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak, egyszerűen csak szeress, és fontos leszel.

Mi a különbség a szeretet és a szerelem között? Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, hogy ne hiányoznál szüntelenül. 

Ez csak a szerelemben van.

A mosolyod megváltoztathatja a világot.

Ne hagyd hogy a világ változtassa meg a mosolyod!

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.

Minden nap meghaltam kicsit, mióta újra találkoztunk.

Minden nap meghaltam kicsit, mióta újra találkoztunk.

Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege - a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.

?

Egy nap találkozni fogsz egy sráccal, aki tudni fogja, hogyan eszel, hogyan iszol, hogyan táncolsz, ismerni fogja az illatodat. Tudni fogja milyen az arcod a smink alatt, mennyire szereted a csokit, hogy milyen bolond tudsz néha lenni, hogy néhány tv műsor mennyire boldoggá tud tenni. Tudni fogja, hogy milyen hisztis tudsz lenni amikor fáradt vagy, hogy azt gondolod, hogy milyen rosszul nézel ki a Facebook képeiden. Mindent tudni fog rólad. És tudod mi lesz? Szeretni fog téged.!

Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.

Ha nem tudsz választani két ember között, kérdezd meg magadtól: kinek mondanád azt, hogy: hiányozni fogsz... és kinek azt, hogy: könyörgöm, ne menj el!

„Ha be akarsz pillantani az emberek lelkébe és meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír, vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék, hanem azt, hogyan nevet. Aki szívből tud kacagni, jó ember.”

Bár még alig ismerlek, mégis teljesen természetesnek tűnik, hogy veled vagyok. Szinte már megrémít, hogy egy pillanat alatt beléd szerettem, ráadásul ennyire egyszerűen és tisztán. Kétségek nélkül, fenntartások nélkül. Azt hiszem, olyan vagy számomra, mint az a dal, amit kiskorában hall az ember, de nem emlékszik rá addig, amíg meg nem hallja újból.

Van hogy egy apróság megváltoztatja az életünket, hirtelen amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami és új irányba indít, olyan útra ami csupa meglepetés.....hová érkezünk?...ez az út maga az élet, így keressük a fényt, de hogy megtaláljuk előbb át kell jutnunk a sötétségen.

Soha nem tudtak más szavai úgy ütni, mint a te szavaid. Hogy tudott fájni minden ékezet, minden magánhangzó, mind megütött és bántott, és mégis, úgy szerettem őket, annyira, ahogy téged.

 ♥

Hibák, mind elkövetjük őket. Általában úgy kezdődik, hogy csupán jót akarunk, például titkolózunk, hogy megóvjunk valakit. Vagy kis távolságot tartunk attól a személytől, akivé váltunk. Néha nem is tudjuk, mekkorát hibáztunk, csak mikor már késő… Vagy időben észrevesszük, hogy jóvá tudjuk tenni. De minden hiba okkal történik, ezáltal megtanulod a leckét, amit máshogy sosem tanultál volna meg…Remélhetőleg többet nem követed el ugyanazt a hibát még egyszer.

Érzem, hogy nem kell vele foglalkozni. Le is zártam.. nem érdekel.. hetekig nem is gondolok rá. Aztán eszembe jut, hogy régebben igenis az életem része volt. Hiányzik egy darabig, de ez el is múlik hamar. Azt hiszem ez van rendjén.

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak.

Néha nem kell megmenteni a világot. Néha elég, ha a barátunkat tesszük boldoggá.

Amikor beleszeretünk valakibe, a hasonlóságát szeretjük, amikor pedig szeretjük, beleszeretünk a különbözőségébe.

csak egy nő tud hű lenni valakihez, akihez még semmi köze.

a tanács az egy olyan dolog, amit akkor kérünk, amikor igazából már tudjuk a választ, de azt kívánjuk, hogy bár ne tudnánk.

Tudom, hogy nagyon különbözőek vagyunk és mást akarunk. Ennek ellenére, semmire és senkire sem vágyom jobban, mint rád.

nem azzal leszel boldog, aki mindig ott van melletted, hanem azzal, aki hiányzik.

Amikor eljön a pillanat, hogy nem tudod hova tenni magad..habár nem izgatod magad.. érted..nem görcsölsz rá, csak zavar egy picit, hogy nem tudod még, mi lesz veled. mi történik, ha ki sem találod, mit akarsz az élettől. Zavar, hogy körülötted mindenki halad előre, csak te rángatózol egy helyben. Na..akkor kell ordítani és elhatározni, hogy soha nem vagy túl későn, és soha nincs olyan hogy elkéstem eldönteni, ki vagyok valójában.

Tudod, észrevettem, hogy az emberek két dolgot képtelenek észrevenni.Az első a különbség. Különbség a szerelem és a 'szeretem' között. Különbség a felelősség és a teher között. A pillanat és az állapot között. A nagybetű és a fontos között. Különbség a az 'akarom' és a 'kell' között. A második dolog a határok. Határ a 'már szeretlek' és a 'még szeretem' között. A felelősség és a teher között. A boldog pillanat és az örömittas állapot között. És a leghosszabb és legjelentősebb határ az 'akarom' és a 'kell' között.

Bármennyiszer akartam és próbáltam eltávolodni tőled te megint megjelentél. Hirtelen jöttél, épp csak átsuhantál, és megint beléd szerettem. Igazából úgy veszem észre, hogy eddig, amennyi kevés időt is együtt töltünk, napról napra egyre jobban beléd esek.. nem is esek..inkább zuhanok. Mikor először megláttalak, azt hiszem akkor ugrottam le és azóta folyton zuhanok...és hogy ne szeresselek, vagy, hogy ne hiányozz minden egyes pillanatban?! Lehetetlen. 

- Mit akarsz tőlem?
- Azt akarom, hogy mellettem légy a sötétben. Hogy átölelj. Hogy továbbra is szeress. Hogy siess a segítségemre, amikor félek. Hogy gyere el velem a szakadék szélére, és nézd meg, mi van ott...
- És mi van akkor, ha elhibázom?
- Lehetetlen elhibázni.